Iskolánk volt hetedikeseivel június 3 és 6 között a Határtalanul program keretében jártuk be Szlovénia és Horvátország magyarlakta, illetve magyar vonatkozású történelmi emlékhelyeit. Kirándulásunkra hétfő reggel indultunk, s első megállónk a göntérházai iskola volt. Először körbejártuk a szaktantermeket, majd az igazgatónő mesélt az intézményről, az ott tanuló diákokról és a szlovén-magyar kéttannyelvű oktatási rendszerükről. Apróbb vendégfogadás során a gyermekeink is kérdezhettek az eltérő oktatási és tanulási formáról. A külhoni gyermekekkel való közös programunkon átadtuk ajándékainkat és kicsit beszélgetni is tudtunk néhány külhoni diákkal. Göntérháza után Lendvára utaztunk, ahol idegenvezetőnk segítségével bejártuk a városközpontot, megtekintettük a Makovecz Imre által tervezett színházat, majd tárlatvezetésen vettünk részt a Bánffy család várában, ezt követően a Szent Katalin templomban mondtunk el egy közös imát, majd a templomparkban megálltunk Szent István és Szent László szobránál, végül pedig Széchenyi és Kossuth emléktáblájánál időztünk. Ezután elfoglaltuk szállásunkat Gyertyánoson, s megtekinthettük a családi ranchet, ahol vaddisznókat és őzeket gondoznak a házigazdák, és kóstolót is kaptunk a helyileg termesztett zöldségekből és a feldolgozott húsokból.
Második napunk Muraszombaton indult, ahol bejártuk a Sapáryak kastélyát, majd az evangélikus templomban fogadott minket a magyar lelkésznő, aki mesélt a helyi protestáns közösségről és azok életéről. Látogatásunkat itt is egy imával fejeztük be. Ezután a magyar-szlovén-osztrák hármashatárhoz buszoztunk, ahol idegenvezetőnk mesélt a trianoni határokról és a környéken élő magyar közösségek együttműkődéséről és kulturális programjairól. Hazafelé vezető utunkon ellátogattunk a Bakonaki tóhoz, ahol megmostuk arcunkat a Vid-kút gyógyító vizében, és eltölthettünk egy rövidebb időt az erdő gyógypontjainál. Hazafelé a bántornyai templomot ismerhettünk még meg, ahol szintén imával búcsúztunk, s a napunk végén egy helyi őstermelő biokertészetében jártunk, ahol frissen szedett spárgát kóstolhattunk. A gazda sokat mesélt a bio termesztés kihívásairól és annak szépségéről is. Harmadik napunkon reggel 8 órakor indultunk Rijekába, buszunk azonban lerobbant az autópályán. Itt közel egy órát vártunk, mire sikerült egy helyi mentesítő járattal lejutni a szálláshelyünkre, Kraljevicába, ahonnan azonban már nem tudtunk tovább utazni a városlátogatásokra. Így ezt a délutánt a tengerparton töltöttük, ahol a tenger élővilágával ismerkedtünk meg: gyűjtöttünk rákokat, tengeri csillagot, tengeri sünt és kagylókat is, valamint Gabi néni segítségével megismertük a mediterrán éghajlat sajátos klímáját és növényvilágát, a helyi halászok életét és mindennapjait.
Negyedik napunk zsúfoltra sikerült, mivel az eredetileg kétnaposra tervezett városnézést néhány órába kellett besűríteni. Utazásunkat Lovranban kezdtük, ahol a magyar arany érdemkereszttel kitüntetett Ágoston Gergely bácsival találkoztunk és ő vezetett minket végig a Kvarner öböl szépségein. Mesélt nekünk életéről, a helyi magyar közösségben betöltött több évtizedes tevékenységéről, valamint Abbázia és Balatonfüred városai között kötött szoros turisztkai együttműkődésének elősegítéséről. Mesélt még Trianonról, annak hatásairól, amely az ő életét is jelentősen átírta. Beszélt erős magyarságtudatáról és arról, mennyire fontos, hogy ezt a mostani generáció is magáénak vallja és ápolja. Lovranban Feszty Árpád házát tekintettük meg elsőként, ahol utolsó hónapjait töltötte, majd rövid sétát tettünk az óvárosban. Gergő bácsi itt is sokat mesélt a város történelméről és kikötőjének fontosságáról. Ezt követően látogattunk el Abbáziába, ahol a százéves sétányon jeles íróink emlékét idéztük fel, akik utazásuk során itt inspirálódtak, valamint említést tettünk azon híres orvosokról, akik itt tartózkodásuk után, Magyarországon rakták le a modern belgyógyászat alapjait, köztük a balatonfüredi szívkórházét is. Gergő bácsi kiemelte, hogy a Kvarner öböl nemcsak szépsége miatt jelentős értékű, de az ózondús hegyi levegő és a sós tengeri légáramlatok keveredése már néhány órányi itt tartózkodás után is javítja a légúti betegségeket. Programjainkat végül Fiuméban zártuk, ahol városnézés során látogattunk el a kikötőbe, s a Ganz emléktáblánál meghallgattunk egy kiselőadást a magyar hajépítés jelentőségéről, majd elsétáltunk Jókai Mór emléktáblájához. Megnéztük és megszagoltuk a hatalmas halpiacot, majd a belvárosi szabadidő után felsétáltunk a Tengerészeti és Történelmi Múzeumhoz. Sétánkat a Szent Vitus Székesegyház és az Óratorony mellett fejeztük be. Délután 3 órakor indultunk haza, és minden probléma nélkül, este 9 órára érkeztünk az iskolához.
Összességében egy eredményes és élményekkel teli kirándulást tudhatunk magunk mögött, melynek állomásait Padlet alkalmazás segítségével rögzítettük, ami itt érhető el: https://padlet.com/khbarbara/bocskaisok-a-d-lvid-ken-s-dalm-ciban-41i7qpmqcih2p88g