Szepesség gyöngyszemei – HAT -19-01-0233
- nap
Izgalommal vártuk 2022. május 10-ét, hogy elindulhassunk általános iskolai életünk egyik
legizgalmasabb kirándulására. Reggel fél 6-kor szálltunk fel a buszra és rettenetesen vártuk,
hogy végre elhagyjuk Papkeszi határát. A buszon beszélgettünk, dalolásztunk és alig győztük
kivárni, mikor érünk Rozsnyóra.
Rimaszombaton egy benzinkúton álltunk meg, ahol felszállt az idegenvezetőnk, Gábor bácsi.
Nekünk kissé idegen, de szép ízes tájszólással beszélt, amit a kirándulás végére egészen
megszoktunk. Az mindannyiunknak nagyon tetszett , hogy kicsit közelebb hozta Mikszáth
Kálmán nyelvezetét palócos beszédével. Hogy gyorsabban teljen az idő Gábor bácsi tanított
nekünk egy dalt, amit mindenki hamar megtanult és út közben szívesen énekelgettük.
Végre elértük első úti célunkat, Rozsnyót. Magyarország történelmében fontos szerepet töltött
be ez a bányászváros, innen kormányozta II. Rákóczi Ferenc 1706-ban a fennhatósága alá
tartozó országrészeket. Azonban ma már a lakosságnak csak 20%-a magyar. Itt
megtekintettük a várost és a tűztornyot. Láttuk a városházát, amelyen 3 nyelven volt rajta a
városháza felirat. Majd egy régi lóitató felé vettük az irányt, ahol kicsit felfrissíthettük
magunkat. Néhány méterrel távolabb megtalálható volt a pestisjárvány emlékére állított
obeliszk.
Rozsnyót elhagyva egy különleges barlang felé vettük az irányt. Megtekintettük az Aragonit
barlangot, ami eszméletlenül szép volt, és különlegessége, hogy nagyon ritka az ilyen barlang,
és a világon csak három látogatható. Az aragonit kalcium-karbonát, amely különféle
alakzatokban létezik – lehet oszlopszerű, cseppkő formájú, rostos, sugaras, illetve a
legértékesebb forma a vasvirág, amely a korallhoz hasonló megjelenésű. Ezt a világon is
egyedülálló kincset teljesen véletlenül fedezték fel 1954-ben, egy geológiai feltáró alagút
fúrása során. A benti hőmérséklet 7-8°C között mozog, a relatív páratartalom pedig 92%-nál
magasabb, elérheti a 97/%-ot is. Nagyon szigorúan vették a beléptetésünket, nem lehetett
fotózni, és csak fél óráig lehettünk a barlangban. Azonban, mikor leértünk a lépcsőkön
kárpótolt bennünket a csodálatos látvány.
Következő megállónk az Andrássy család vadászkastélya volt, amelyben láthattuk a családi
örökségeket, és hogy régen hogyan élhettek a nemesek. A kastély termein áthaladva egy
időutazáson vettünk részt. Eredeti klasszicista, gót, reneszánsz stílusú bútorokat nézhettünk
meg élőben. A vörös szőnyegen és a lépcsőkön járva elképzeltük, milyen lehetett ekkora
szobákban élni, és milyen pompás estélyeket adhattak a kúria tulajdonosai. A család által
összegyűjtött egzotikus tárgyak – fókabőr, eszkimóruha, egyiptomi múmia – még
varázslatosabbá tette a kastélyt.
A nap fénypontja az volt, hogy megérkeztünk a szállásra. A szobák elfoglalása után kicsit a
saját képünkre formáltuk azokat – mégis csak 2 éjszakát töltöttünk ott! Utána felfedeztük a
közeli erdőt. Bújócskáztunk egy jót a vacsoráig. Sötétedés után megettük a vacsoránkat, és
álomra hajtottuk volna a fejünket, de a beszélgetés után csábított bennünket a szállás
nagytermében lévő csocsó és biliárdasztal, amit nagyon hamar a birtokunkba vettünk. Sajnos
10 órakor le kellett feküdnünk. Rövid beszélgetés után azonban hamar elnyomott bennünket
az álom.
- nap
A reggeli a korai kelés után hosszú nap állt előttünk, de éreztük, hogy ma is különleges
élményben lesz részünk.
A nap első megállója a Magas-Tátra volt. Megkóstoltuk a híres savanyúvizet, majd egy
darabig siklóval mentünk fel. Utána gyalog küzdöttük le a magasságot egy kis kőből épült
menedékházig. Az túra során megpihentünk egy vízesésnél. Hatalmas erővel zúdult le a
víztömeg a magasból. Most megtapasztaltuk, hogy valóban változik a növényzet minél
magasabban vagyunk. Kicsit félelmetes volt látni, ahogy a hegyoldal egy részén
fenyőcsonkok meredeznek ki a földből. Hatalmas vihar söpört végig 2014-ben ezen a
területen, letarolta az egész hegyoldalt. A természet azóta igyekszik újjáéleszteni önmagát.
Ezután jött a nagy meglepetés. Egyre feljebb értünk, és elértük a hóhatárt. Májusban
hógolyózhattunk. Mindenki nagyon élvezte. Mondhatjuk, senki nem úszta meg szárazon ezt a
kirándulást.
Innen Késmárkra vitt az utunk. Megnéztük a Thököly-várat, és felkerestük Thököly sírját.
Fegyelmezetten és meghatottan álltuk körbe a kőkoporsót. Elénekeltük a Himnuszt és a
Szózatot, majd koszorút helyeztünk el a sírnál. Utána egy nagyon különleges evangélikus
templomba mentünk be. A templom a világörökség része, és eredeti állapotában maradt ránk.
XVII. században épült, akkor a fa volt a legolcsóbb építőanyag, így ebből épült a templom.
Hatalmas felhőkkel kifestett mennyezete az eget és a mennyet szimbolizálja. Nem is
gondoltuk volna, hogy az új evangélikus templom mellett szerényen meghúzódó, kívülről
bevakolt kis templom ilyen gyönyörű belülről.
Ezt követően Lőcsére utaztunk, hol városi műemlék rezervátumot csodálhattuk meg. Itt
megismertük a lőcsei fehér asszony történetét, akinek életéről Jókai Mór emlékezett meg
egyik regényében. Természetesen Mikszáth Kálmán Fekete városa is szóba került, nemhiába
magyartanár az osztályfőnökünk. A szégyenketrecet, aminek elődje már a középkorban is
ott állt a főtéren, csak kívülről nézhettük meg. Lakat van az ajtaján. Tulajdonképpen mi
angyalok vagyunk, nincs is benne semmi keresnivalónk. Lőcse leghíresebb temploma a Szent
Jakab Székesegyház. Gyönyörű tizennégy szárnyas oltáráról híres. Ezen kívül csodálatos
freskók díszítik a falait, amelyek a hét főbűnt és Szent Margit életét elevenítették meg
előttünk.
Csütörtökhely felé vettük az irányt, de itt csak rövid ideig voltunk, mert renoválták a
templomot, amit meg szerettünk volna nézni. Ezután alig vártuk, hogy a szállásunkra érjünk.
Tudtuk, hogy vár egy jó beszélgetés, az erdő, a csocsó, na és a biliárdasztal.
- nap
Az utolsó nap reggele kicsit szomorúan indult. Bár csábított bennünket, hogy új helyeket
ismerhetünk meg, de tudtuk, hogy ezzel a nappal vége lesz az utazásunknak. Reggeli után
bepakoltunk a buszba, és szomorúan intettünk búcsút a távolban magasodó Magas-Tátra
havas hegycsúcsainak. Délelőtt csak kapkodtuk a fejünket, hiszen nagyon sok helyet jártunk
végig. Rövid kitérőt tettünk Márkusfalvára, majd Iglóra mentünk, ahol megnéztük a Szent
Mária Mennybevétele templomot. Ezt követően megmásztuk a Szepesi várat, utána Eperjes
felé vettük az útirányt. Szlovákia harmadik legnagyobb városának a főtere hosszú lencse
alakú. Szemet gyönyörködtető volt a város főutcája, ahol egész házsorok pompáznak a felső-
magyarországi reneszánsz stílusában, amelyeket a gazdagon tagolt, csipkézett oromfalak
jellemeznek. Utazásunk végén felkerestük Felső-Magyarország gyöngyszemét, Kassát.
Gyalog indultunk el a város főtere felé. Egy zenélő szökőkút mellett vitt el az utunk, ahol
kicsit időztünk, és néhányunknak jól estek a hűsítő vízcseppek. Az 1991-ben elkészült
rodostói ház másolatához szűk utcákon jutottunk el. Az udvarban a fejedelem szobra fogadott
bennünket, amit megkoszorúztunk és kuruc nótákat énekeltünk, adózva az ő és a kurucok
emléke előtt.. A tárogató hangját felvételről hallgattuk meg, miközben megtudtuk, hogy
mennyire fontos szerepe volt annak idején ennek a hangszernek. Az épületben megcsodáltuk a
monumentális festményeket, valamint II. Rákóczi Ferenc kézzel készített bútorait is.
Beszélgettünk a fejedelem életéről, családi indíttatásáról, száműzetéséről és a
szabadságharcban való irányító szerepéről. Végül kirándulásunk legkatartikusabb élménye
következett. Felkerestük a Szent Erzsébet dóm monumentális épületét, ahol II. Rákóczi
Ferenc hamvai mellett ott nyugszik édesanyja, Zrínyi Ilona is. A székesegyház padsoraiban
csendesen vártuk, amíg Éva néni jegyet vásárolt. Lenyűgözött bennünket a hely
monumentalitása. Itt tudtuk meg a hamvak 1906-os hazahozatalának történetét. Szinte
hihetetlen, hogy mennyire megmozgatta a magyar népet ez az esemény. Egy kis lépcsőn
jutottunk le II. Rákóczi Ferenc nyughelyére. A mára már zarándokhellyé vált sírhelynél
elénekeltük a Himnuszt és a Szózatot, és megkoszorúztuk a vitézlő fejedelem sírhelyét.
Emlékezve ezzel nem csak rá, hanem minden magyar nemesre, kurucra, vitézre, családtagra,
akik harcoltak nemzetünkkel a magyarság fennmaradásáért. „Cum deo pro Patria et Libertate”
Az esti órákban hazafelé vettük az útirányt. Fáradtak voltunk, de a buszban még sokat
beszélgettünk, énekeltünk. Felejthetetlen kirándulás volt, úgy érezzük örök életre szóló
élményt szereztünk. Köszönjük Éva néninek, Gyuszi bácsinak és Tamás bácsinak, hogy
lehetővé tették nekünk ezt kirándulást, és elkísértek bennünket „Nagy Magyarország” egy
számunkra még ismeretlen vidékére.
A 2022. év 7. évfolyamának nevében írta 23 felfedező diák.
